Nesztor Ivanovics Mahno
Nesztor Ivanovics Mahno (ukránul: Нестор Іванович Махно; Guljajpole, Jekatyerinoszlavi kormányzóság, Orosz Birodalom, 1888. november 7. – Párizs, 1934. július 25.) ukrán anarchista forradalmár és gerillahadvezér.
| Nesztor Ivanovics Mahno | |
 | |
| Mahno 1921-ben, romániai menekülttáborban | |
| Született | 1888. november 7. (Julián naptár szerint október 26.) Guljajpole |
| Elhunyt | 1934. július 25. (45 évesen) Párizs |
| Álneve | батька Махно |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Halyna Kuzmenko |
| Gyermekei | Olena Makhno |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Halál oka | gümőkór |
| Sírhelye | Crématorium-columbarium du Père-Lachaise (87)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nesztor Ivanovics Mahno témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSzegényparaszti családba született. Az 1905-ös orosz forradalom alatt, 17 évesen csatlakozott a guljajpolei, kropotkini vonalat követő anarchokommunistákhoz. A forradalom leverése után is aktív anarchista militáns maradt. Szervezkedett a gyárban, ahol öntőként dolgozott, és részt vett számos, a cári hatóságok és a gazdagok elleni közvetlen akcióban. 1908-ban egy merénylet miatt kötél általi halálra ítélték, amit fiatal korára való tekintettel életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak.
Az 1917-es februári forradalom megnyitotta börtönét. Hazatérve ismét szervezkedni kezdett a parasztok körében. Több földfoglalást hajtott végre 1917 augusztusában. Az ellenszegülő "burzsoákat" kivégezték. Politikai bázisa az ukrán parasztságon alapult, anarchista csapatait – a bolsevikokkal, a cári rendszer híveivel és az ukrán nacionalistákkal való szembenállása miatt – fekete seregnek vagy Forradalmi Felkelőseregnek nevezték. Mahno gerillataktikát alkalmazott Gyenyikin erői ellen, 1919 folyamán az anarchisták és a moszkvai kormány között rövid életű szövetség jött létre.
Mahno alakulatainak jelentősége 1920-ban nőtt meg, amikor a szovjet-orosz vezetés a lengyelekkel való békekötés és Ukrajna biztosítása után a megkezdte a megmaradt fehér erők felszámolását. Mahno beleegyezett abba, hogy a Vörös Hadsereggel közös katonai támadást hajtson végre Vrangel tábornok Krím felé hátráló csapatai ellen. Vrangel a túlerő miatt visszavonult és kiürítette a Krím-félszigetet. A fehérgárdisták vereségét követően a vörösök az anarchisták ellen fordultak. Ugyan Mahnónak sikerült elmenekülnie, de paraszti származású híveit ezerszámra végezték ki a bolsevikok. Mahno ezt követő életét száműzetésben élte le. 1934-ben hunyt el Párizsban, tuberkulózisban.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Beauvis and Langlade, Le columbarium du Père-Lachaise, 1992, 61
Források
szerkesztés- nestormakhno.info – többnyelvű oldal Mahnóról és mozgalmáról
- Konok Péter: Az ismeretlen forradalom: a mahnovista mozgalom, Peter Arsinov: History of the Makhnovist Movement (1918 – 1921). = Klió, 2003. 1. szám. 125 – 134. pp.
- Konok Péter: "...a kommunizmus gyermekbetegsége"? Baloldali radikalizmusok a 20. században, Napvilág Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-9350-82-6
- Arsinov, Mahno, Mett: A liberter kommunisták szerveződési Platformja (1926). Társadalmi Forradalom honlap – tarfor.hu
- Fekete Piroska: MAHNOVSCSINA – Az ukrajnai anarcho-kommunista mozgalom 1917 és 1922 között
További információk
szerkesztés- Mahnovscsina. Az ukrajnai anarcho-kommunista mozgalom 1917 és 1922 között; összeáll. Fekete Piroska; Liberter, Bp., 1999
