Lucien Favre

Játékfutása során Favre összesen 24 mérkőzést játszott a svájci válogatottban, egyetlen gólját egy Hollandia elleni mérkőzésen szerezte címeres mezben.^[1]

Játékosként svájci és francia csapatokban szerepelt, pályára lépett a Lausanne, a Neuchâtel Xamax, a Servette és a Toulouse csapatában is. Pierre-Albert Chapuisat 1985-ben súlyos térdsérülést okozott neki, ami miatt nyolc hónapot kellett kihagynia. 1991-ben fejezte be pályafutását.^[2]

Favre edzői karrierje 1991-ben kezdődött az Echallens csapatánál. Előbb az U14-es, majd az U17-es korosztályt irányította, végül az első csapat élére nevezték ki. Vezetésével a jórészt fiatalokra építő klub feljutott a másodosztályba, ami azóta is a klub legjobb eredménye.^[3]

1995-ben a Neuchâtel Xamax akadémiájának szakmai igazgatója lett, ezt a posztot két éven át töltötte be.

1997 januárjában Favrét nevezték ki az Yverdon-Sport vezetőedzőjének. 1999-ben az élvonalba vezette a csapatot. A következő szezonban meglepetésre a bajnokság ötödik helyén zártak, ami az Yverdon legjobb bajnoki helyezése az élvonalban.

2000 nyarán a Servette irányítását vette át. 2001-ben csapatával megnyerte a Svájci Kupát, majd a következő idényben az UEFA-kupában szerepelt a Servette-tel.

2003-ban a Zürich vezetőedzője lett, akikkel kupát, majd bajnoki címet nyert. 2007-ben egymást követő második alkalommal lett a Svájc Super Liga legjobb edzője.

2007. június 1-jén a német Bundesligában szereplő Hertha BSC vezetőedzője lett.^[4] A 2008-09-es évadban a Dárdai Pált is soraiban tudó Hertha a negyedik helyen zárta a bajnokságot. A 2009-10-es szezon a pénzügyi nehézségek miatt már nem volt ennyire sikeres, távozott Josip Šimunić, Andrij Voronyin és Marko Pantelić is. 2009 szeptemberének végén a kiesés ellen harcoló Hertha vezetősége menesztette Favrét.^[5]

2016. május 4-én a francia OGC Nice élére nevezték ki, Claude Puel utódjául. Annak ellenére, hogy állítólag az Everton is szerződtette volna a csapat élére, Favre a Nice-t választotta, mondván "belefáradt a várakozásba".^[6][7] Első szezonja végén a nizzai csapat a bajnokság harmadik helyén végzett és kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába.^[8]

2018. május 22-én a Borussia Dortmund vezetőedzője lett. A 2018-2019-es szezonban jól teljesített csapatával és úgy lehet tudni hogy májusban 2024-ig hosszabbítottak Favre-val.^[9] Több mint két évet töltött el aklub vezetőedzőjeként, ezalatt azonban csupán egy német Szuperkupa-győzelmet ért el a csapattal, amely egyik szezonjában sem tudta felvenni a versenyt a Bayern Münchennnel. 2020 decemberében, a VfB Stuttgart elleni hazai pályán elszenvedett 5–1-es-es vereséget követően menesztették posztjáról.^[10]

2022. június 27-én visszatért vezetőedzőként a Nice csapatához.^[11] Augusztus 7-én a Toulouse ellen 1–1-re végződő mérkőzésen mutatkozott be ismét.^[12] 2023 januárjában menesztették, miután a kupában a harmadosztályú Le Puy Foot 43 Auvergne ellen 1–-ra alulmaradtak.^[13]

• 17 nemzetközi kupamérkőzés, 4 gól
• 1985: A Servette csapatával svájci bajnok

• 1994: Feljutás a Nationalliga B-be, a másodosztályba (Echallens)
• 1999: Feljutás a Nationalliga A-ba, az első osztályba (Yverdon-Sport)
• 2001: Svájci Kupa-győztes (Servette)
• 2005: Svájci Kupa-győztes (Zürich)
• 2006 és 2007: Svájci bajnok (Zürich)
• 2006 és 2007: Az év labdarúgóedzője Svájcban
• 2011: A Sport1 televízió szavazásán az év edzője Németországban^[14]
• 2012: A VDV játékosszervezet szavazásán az év edzője a 2011-2012-es szezonban Németországban^[15]
• 2013: A Kicker sportmagazin választásán a 2013-14-es szezon őszi idényének legjobb edzője Németországban^[16]
• 2015: A Kicker sportmagazin választásán a 2014-15-ös szezon legjobb edzője^[17]

2023. január 7-én frissítve.^{[18][19][20][21][22][23][24]}

• Lucien Favre adatlapja a weltfussball.com oldalon (angolul)