Aprilia

Aprilia
Típus	motorkerékpár-gyár leányvállalat
Alapítva	1945
Székhely	Noale
Iparág	autóipar
Tulajdonos	Piaggio
Termékek	motorkerékpár robogó
Anyavállalata	Piaggio
Aprilia Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 32′ 45″, k. h. 12° 04′ 15″45.5458747, 12.070937445.545875°N 12.070937°EKoordináták: é. sz. 45° 32′ 45″, k. h. 12° 04′ 15″45.5458747, 12.070937445.545875°N 12.070937°E
Az Aprilia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aprilia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Aprilia egy olasz motorkerékpár-gyártó cég, amelyet közvetlenül a második világháború után alapított Alberto Beggio az olaszországi Noale-ban. A vállalat kerékpárgyártóként indult, majd robogók és kis teljesítményű motorkerékpárok gyártására tért át.^[1] Az újabb időkben az Aprilia olyan nagyméretű sportmotorokat gyártott, mint az 1000 köbcentiméteres V-kettes RSV Mille és a V4 RSV4.

Az Aprilia erős motorsport versenyprogramot támogatott, kezdve a motokrossz versenyzéssel, majd egy világbajnokság-győztes országúti versenyprogrammal.^[1][2] A vállalatot 2004-ben a Piaggio vásárolta fel.^[3]

Az Apriliát a második világháború után Cavaliere Alberto Beggio alapította kerékpárgyártó üzemként az olaszországi Noale-ban, Velence tartományban. Alberto fia, Ivano Beggio 1968-ban vette át a vállalat irányítását, és egy 50 köbcentis "motorkerékpárt" épített.^[4] Az első sorozatban gyártott Aprilia segédmotoros kerékpárok a Colibrì, Daniela és Packi nevet kapták. Később az Aprilia 1970-ben gyártott egy motocross kerékpárt, a Scarabeo nevet. Az 1970-es évek végéig gyártott Scarabeo 50 és 125 köbcentis változatban is megjelent.

1977-ben a milánói Ivan Alborghetti megnyerte az olasz 125 és 250 köbcentis motokrossz bajnokságot Apriliával. 1978-ban Alborghetti két harmadik hellyel zárta a szezont az egyéni versenyeken és a világbajnokság hatodik helyével. Az 1980-as években az Aprilia 50 és 600 köbcentiméter közötti enduro, triál és országúti motorokkal bővítette kínálatát. 1981-ben az Aprilia bemutatta a TL320-as triálgépet. 1983-ban az Aprilia bemutatta az St 125 országúti motorkerékpárt. 1984-ben az Aprilia piacra dobott egy továbbfejlesztett modellt STX néven, és egy endurót, ET 50 néven.

1985-ben az Aprilia egyes modellek motorjait az osztrák Rotax céghez kezdte kiszervezni. 1985-ben az Aprilia piacra dobott egy 125 STX és egy 350 STX modellt. 1986-ban az Aprilia piacra dobta az AF1-et; egy kis sportmodellt, és a Tuareg-t; egy nagyméretű tankos motorkerékpárt az afrikai raliversenyekre, például a Dakar-ralira. Az Aprilia gyári versenyzője, Philippe Berlatier a triál világbajnokságon az ötödik helyet szerezte meg, Loris Reggiani pedig egy Rotax motorral szerelt Aprilia GP 250-essel a hatodik helyet szerezte meg az országúti világbajnokságon. Két szezonnal később, 1987. augusztus 30-án, a San Marinó-i Misanói Nagydíjon Loris Reggiani AF1-esével megnyerte az első gyorsasági világbajnokságot.

1990-ben az Aprilia piacra dobta a Pegaso 600-at, a terepjáró mechanikából származó közúti motorkerékpárt. Később, 1992-ben az Aprilia versenyzője, Alessandro Gramigni megnyerte a 125-ös országúti világbajnoki címet. Szintén 1992-ben Tommy Ahvala egy Aprilia Climberrel megnyerte a triál világbajnokságot. Azóta az Aprilia 124-szer nyert 125 és 250 köbcentiméteres osztályú nagydíjakat, 15 országúti versenyzői világbajnoki címet és 16 gyorsasági Európa-bajnoki címet. Számos világbajnok indult Aprilián, mint például Biaggi, Capirossi, Gramigni, Locatelli, Sakata és Rossi.

Szintén az 1990-es években az Aprilia belépett a robogók piacára, 1990-től kezdve Olaszország első teljesen műanyag robogójával, az Amicóval. 1992-ben az Aprilia bemutatta az Amico LK-t és a kétütemű Pegaso 125-öst, mindkettő katalizátorral. 1993-ban az Aprilia a Scarabeo nevet újra használva egy nagy átmérőjű, négyütemű, négyszelepes motorral ellátott robogót dobott piacra. Később az Aprilia további robogókat dobott piacra, mint a Leonardo, az SR és a Gulliver.

1995-ben az Aprilia megbízta Philippe Starckot a Motò megtervezésével, amelyet a New York-i Modern Művészeti Múzeumban mutattak be. Szintén 1995-ben az Aprilia bemutatta a kétütemű RS 125 és RS 250 sportmotorokat. 1998-ban az Aprilia bemutatta az RSV Mille-t, egy 1000 köbcentis V-Twin Superbike-ot, és a Falco-t, egy 1000 köbcentis V-Twin sporttúrázót, amely a sportosságra helyezi a hangsúlyt. Mindkét motorkerékpár a Rotax 1000 köbcentiméteres motor egy változatát használta.

1999-ben az Aprilia RSV Mille modelljével belépett a Superbike-világbajnokságba, 2000-ben pedig az Aprilia felvásárolta a Moto-Guzzit és a Laverdát, mindkét történelmi olasz márkát. 2000-ben az Aprilia piacra dobta az 50 cm3-es DiTech (Direct Injection Technology) kétütemű motort robogókhoz, amely nagy futásteljesítményt és alacsony károsanyag-kibocsátást biztosít, valamint az RST Futurát, egy sporttourert és az ETV 1000 Caponordot; egy kalandtúramotoros motorkerékpárt. Mindkét utóbbi két motorkerékpár a Rotax 1000 köbcentiméteres V-Twin motor egy változatát használta.

Legutóbb, 2003-ban az Aprilia bemutatta az RSV Mille Tuono-t, amely lényegében egy RSV Mille volt motocross stílusú magas kormányokkal és csak egy kis fényszóró burkolattal. A legtöbb nagy motoros magazin az év legjobb motorjának választotta. 2004-ben az Apriliát felvásárolta a Piaggio & C. SpA, így a világ negyedik legnagyobb motorkerékpár-csoportjává vált, amely 1,5 milliárd eurós forgalmat bonyolít, éves szinten több mint 600 000 járművet gyárt, és 50 országban van jelen.

A Piaggio általi felvásárlással az Aprilia új elnöke Roberto Colaninno (a Piaggio & C. elnöke), az ügyvezető igazgató pedig Rocco Sabelli. Az alapító fia, Ivano Beggio volt a tiszteletbeli elnök, aki 2018. március 13-án hunyt el.^[5] 2010. augusztus 15-én az Aprilia lett a történelem legsikeresebb motorkerékpár-versenymárkája, 276. rekordgyőzelmével megelőzve a társ olasz MV Agustát.^[6]

Annak ellenére, hogy az Aprilia a globális motorkerékpáros szabványokhoz képest viszonylag kis vállalat, nagyon aktív a motorkerékpár-sportban. Számos országúti versenyformulában indult, beleértve a FIM világbajnokság mára már megszűnt 125 köbcentis, 250 köbcentis és 500 köbcentis Grand Prix osztályait. 2002 és 2004 között részt vettek a FIM MotoGP világbajnokságban, 1999 és 2002 között pedig a FIM Superbike-világbajnokságban. Az Aprilia a 2009-es szezon óta ismét részt vesz a Superbike-világbajnokságban, a 2012-es szezon óta pedig a MotoGP-ben.

Az Aprilia a terepversenyzés világában is jelen van, a 450 köbcentis V-2 motocrosserük tiszteletreméltó eredményeket (beleértve a futamgyőzelmeket is) produkál mind a terep- (Motocross), mind a terep- (Supermoto) kategóriákban.

Az Aprilia a nemzetközi motokrossz világbajnokságban debütált, 1976-tól 1981-ig a 125 köbcentiméteres géposztályban versenyzett, legjobb eredménye az 1979-es szezonban Corrado Maddi versenyzővel elért ötödik helyezés volt.^[7] A cég ezután 1985-ben az országúti nagydíj világbajnokságra koncentrált, és azóta változó sikereket ért el. Az Aprilia első világbajnoki futamgyőzelmét az 1991-es Csehszlovák Motorkerékpár Nagydíjon szerezte meg Alessandro Gramigni pilótával, aki megnyerte a 125 köbcentisek versenyét.^[8] 1992-ben megnyerték első utcai világbajnoki címüket, Gramigni megnyerte a 125 köbcentiméteres géposztályban.^[8] A kisebb hengerűrtartalmú kategóriákban továbbra is sikeresek voltak, számos versenyt és bajnokságot nyertek a 125 köbcentis és 250 köbcentis Grand Prix osztályokban.

Az 500 köbcentiméteres Grand Prix motorkerékpárok azonban nem érték el ugyanazt a sikert. 1994-ben kezdtek el versenyezni az 500 köbcentiméteres kategóriában egy 250-es, 380 köbcentiméteresre növelt V2-es motorral, abban a reményben, hogy a könnyebb súlyt és a fürge kezelhetőséget előnyként tudják kihasználni a konkurencia által használt nehezebb, V4-es motorral szerelt motorokkal szemben. A motor végül 430 köbcentis lett, és a legjobb eredményét Doriano Romboni harmadik helyezésével érte el az 1997-es holland TT-n, de a rajt-cél sprint során soha nem tudta leküzdeni a teljesítményhátrányt, és az 1997-es szezon végén további fejlesztés céljából visszavonták. Az első MotoGP próbálkozásuk, az RS Cube, technikailag fejlett volt, de nehéz volt vezetni, és rosszul szerepelt a bajnokságban. A Cube azonban számos fejlett technológia úttörője volt, köztük a ride by wire gázkar és a pneumatikus szelepvezérlő rendszerek. Az Aprilia 2004 végén kilépett a MotoGP osztályból, majd a kétütemű motorok betiltásával az alsóbb osztályokból is. Az Aprilia 2007-ben 410 ponttal beállította a 125 köbcentiméteres géposztályból egy szezonban egy gyártó által szerzett legtöbb pont rekordját. Ez volt egyben a legtöbb pont, amit egy gyártó szerzett a nagydíj-motorversenyzés történetében egészen 2011-ig, amikor 420 pontot szereztek ugyanazokkal a motorokkal, amelyek 17 futamból 16-ot megnyertek.

A vállalat arról is nevezetes, hogy kissé atipikus motorkonfigurációkat választ. Például egy V-2 500 köbcentis Grand Prix motorkerékpár fejlesztésével haladtak előre, amikor más csapatok V-4-es konfigurációra álltak át, mert egyesek szerint jobb és használhatóbb teljesítményt vártak el tőlük. Az Aprilia folytatta ezt a tendenciát, kihasználva a könnyebb minimális súlyt az RS Cube MotoGP-motor bemutatásával - a háromhengeres, soros hármas elrendezésű motor a legkevesebb hengerrel rendelkezett a Grand Prix-paddockban.

Az Aprilia 2012-ben csatlakozott újra a MotoGP osztályhoz, kihasználva az újonnan bevezetett Claiming Rule Team kategóriát, amely arra ösztönözte az alacsonyabb költségvetéssel rendelkező független csapatokat, hogy a MotoGP-ben hivatalosan nem szereplő gyártók motorjait használják. Az Aprilia az ART (Aprilia Racing Technology) név alatt RSV4 SBK-ból származó motorokat szállított az Aspar Team, a Paul Bird Motorsport és a Speed Master csapatoknak. Mind a 2012-es, mind a 2013-as szezonban az Aprilia ART gépei a legjobb CRT-motorok közül emelkedtek ki.

2015-ben az Aprilia a Gresini Racinggel kötött partnerséget, mint gyárilag támogatott független csapat. A csapat Aprilia Racing Team Gresini néven versenyzett egy teljesen új, 1000 köbcentiméteres, V4-es motorral szerelt RS-GP-vel.

2022-ben az Aprilia 2004 óta először lépett be hivatalos gyári csapatként a sorozatba.^[9] A korábban támogatott Gresini Racing csapatuk visszatért egy teljesen független, Ducati motorokat használó csapathoz. Az Aprilia gyári csapatának neve Aprilia Racing.

Év	Osztály	Bajnok	Motorbicikli
1992	125cc	Alessandro Gramigni	Aprilia RS125R
1994	125cc	Kazuto Sakata	Aprilia RS125R
	250cc	Max Biaggi	Aprilia RSW 250
1995	250cc	Max Biaggi	Aprilia RSW 250
1996	250cc	Max Biaggi	Aprilia RSW 250
1997	125cc	Valentino Rossi	Aprilia RS125R
1998	125cc	Szakata Kazuto	Aprilia RS125R
	250cc	Loris Capirossi	Aprilia RSW 250
1999	250cc	Valentino Rossi	Aprilia RSW 250
2000	125cc	Roberto Locatelli	Aprilia RS125R
2002	125cc	Arnaud Vincent	Aprilia RS125R
	250cc	Marco Melandri	Aprilia RSW 250
2003	250cc	Manuel Poggiali	Aprilia RSW 250
2006	125cc	Álvaro Bautista	Aprilia RS125R
	250cc	Jorge Lorenzo	Aprilia RSW 250
2007	125cc	Talmácsi Gábor	Aprilia RSA 125
	250cc	Jorge Lorenzo	Aprilia RSW 250
2009	125cc	Julián Simón	Aprilia RSA 125
2011	125cc	Nicolás Terol	Aprilia RSA 125

• 250 cc osztály
  • 1995, 1998, 1999, 2002, 2003, 2006, 2007, 2008, 2009
• 125 cc osztály
  • 1996, 1997, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008, 2009, 2011

(A félkövérrel szedett futamok a pole pozíciót jelölik; a dőlt betűs futamok a leggyorsabb kört jelölik)

Év	Motorbicikli	Gumiabroncsok	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	Pontok		Pontok
2022	Aprilia RS-GP	M		QAT	INA	ARG	EGY ÉN	POR	GYÓGYFÜRDŐ	FRA	ITA	MACSKA	GER	NED	GBR	AUT	RSM	ARA	JPN	THA	AUS	MAL	VAL			328*	2.*
			</img> Aleix Espargaró	4	9	1	11	3	3	3	3	5	4	4	9	6	6	3	16	11	9			206*	3.*
			</img> Maverick Viñales	12	16	7	10	10	14	10	12	7	Ret	3	2	13	3	13	7	7	17			122*	11.*
			</img> Lorenzo Savadori					Ret	21		22			20		19								0*	NC*

Az Aprilia 1999-ben indult a Superbike-világbajnokságon az RSV Mille nevű V-twin utcai motorkerékpárjuk homologizációs különváltozatával. Troy Corserrel 2000-ben harmadikok lettek a versenyzői bajnokságban, 2001-ben Corserrel és 2002-ben Noriyuki Hagával egyaránt harmadikok lettek a gyártók pontversenyében és negyedikek a versenyzői pontversenyben. Az Aprilia a szezon végén kiszállt a sorozatból.

2008 februárjában az Aprilia bemutatott egy V-4-es superbike-ot, az RSV4-et a 2009-es Superbike világbajnokságra.^[10]

Az Aprilia 2010-ben nyerte meg első Superbike világbajnokságát Max Biaggival, és megszerezte a versenyzők és a gyártók címeit is.

Év	Bajnok	Motorbicikli
2010	Max Biaggi	Aprilia RSV4 1000
2012	Max Biaggi	Aprilia RSV4 gyár
2014	Sylvain Guintoli	Aprilia RSV4 gyár

• 2010, 2012, 2013, 2014

Az Aprilia 2004-ben debütált a FIM Supermoto Világbajnokságon, és azóta számos címet nyert S1 és S2 osztályban.

Év	Osztály	Bajnok	Motorbicikli
2004	S2	Jerome Giraudo	Aprilia SXV 450
2006	S2	Thierry Van Den Bosch	Aprilia SXV 450
2011	S1	Adrien Chareyre	Aprilia MXV-S 450

• S2 osztály: 2006, 2007
• S1 osztály: 2008, 2011

A Wikimédia Commons tartalmaz Aprilia témájú médiaállományokat.

• Hivatalos weboldal