Ugrás a tartalomhoz

H. Robert Horvitz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
H. Robert Horvitz
Született1947. május 8. (77 éves)
Chicago, Illinois
Állampolgárságaamerikai[1][2][3][4][5]
HázastársaMartha Constantine-Paton[2]
Foglalkozásabiológus, genetikus
Iskolái
Kitüntetéseiorvostudományi Nobel-díj (2002)
Sablon • Wikidata • Segítség

Howard Robert Horvitz (Chicago, Illinois, 1947. május 8. –) amerikai biológus, genetikus. 2002-ben Sydney Brennerrel és John Sulstonnal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat "a szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai szabályozásának felfedezéséért".

Tanulmányai

[szerkesztés]

H. Robert Horvitz 1947. május 8-án született Chicagóban Oscar F. Horvitz könyvelő és felesége, Mary R. Savit általános iskolai tanárnő (első gyermekeként. Mind a négy nagyszülője Kelet-Európából (Galíciából, Ukrajnából és Fehéroroszországból) bevándorolt zsidó volt. A család kezdetben szerény körülmények között élt, aztán, ahogyan anyagi lehetőségeik javultak és Robert húga, Celia is megszületett, többször is költöztek Chicagón belül. A kora gyerekkora óta asztmában szenvedő Robert szülővárosában végezte az elemi és középiskolát. Kilencedikesként kisajátította a fürdőszobát, hogy ott muslicákat tenyésztve megismételje Mendel híres 3:1-es genetikai kísérletét. A középiskola után 1964-ben a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) folytatta tanulmányait, ahol megválasztották a diákszervezet elnökének. Matematikát és közgazdaságtant tanult, ezekből szerezte 1968-ban BSc fokozatát. Nyaranta az IBM-nél dolgozott, ahol programokat írt és számítógép használatot oktatott.

Horvitz bizonytalan volt, hogy milyen irányban tanuljon tovább, végül úgy döntött, hogy orvos lesz. Utolsó évesként elvégezte a bevezető biológiai kurzust, ahol beleszeretett az akkor rohamléptekkel fejlődő molekuláris biológiába. Az MIT után a Harvard Egyetemen tanult biológiát. A Nobel-díjas James Watsonnal való együttműködése eredményeképpen szakdolgozatát a transzkripció szabályozásából írta és már diákként négy cikket publikált az Escherichia coli RNS-polimeráz enziméről. Horvitz 1972-ben MSc, 1974-ben pedig PhD fokozatot szerzett a Harvardon, majd posztdoktori ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetemen Sydney Brenner csoportjához csatlakozott.

Az apoptózis felfedezése

[szerkesztés]
Caenorhabditis elegans

Brenner és munkatársa, John Sulston azon dolgozott, hogy összeállítsa a Caenorhabditis elegans fonálféreg idegrendszerének teljes, sejtszintű térképét. Sulston azt a feladatot adta Horvitznak, hogy a kísérje figyelemmel a féreg embrionális fejlődése során az egyes sejtek (főleg izomsejtek) sorsát. Horvitz felfedezte, hogy bizonyos sejtek minden állatban elpusztulnak, mintha előre lenne programozva a sorsuk és így felismerte az apoptózis (programozott sejthalál) jelenségét. Hároméves ösztöndíja lejárta után 1978-ban visszatért Amerikába, az MIT-ra, ahol oktatói állást kapott. Folytatta kutatásait a C. elegans-szal és a 80-as évek közepén felfedezett két gént, a ced-3 és ced-4-et, amelyek az apoptózist szabályozták. Később felfedezett egy gént, a ced-9-et, amely a másik két gén bekapcsolásáért volt felelős, vagyis képes volt leállítani a programozott sejthalált. Horvitz 1986-ban professzori kinevezést kapott, 1988-tól pedig a Howard Hughes Orvostudományi Intézet vizsgálóbiztosaként is dolgozik.

Miután apja az 1980-as években amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS) megbetegedett (és 1989-ben meghalt), Horvitz kutatásai az ALS és hasonló neurológiai megbetegedések biológiai hátterének kiderítésére összpontosított. Más kutatókkal együttműködve, felfedeztek egy gént amely az öröklődő ALS-ben játszik szerepet.

Elismerései

[szerkesztés]

H. Robert Horvitz, Sydney Brenner és John E. Sulston 2002-ben megkapták az orvostudományi Nobel-díjat "a szervfejlődés és a programozott sejthalál genetikai szabályozásának felfedezéséért". Horvitz ezenkívül az alábbi díjak birtokosa:

  • 1986 a neurobiológiai Spencer-díj
  • 1988 a U.S. Steel Foundation molekuláris biológiai díja
  • 1993 V.D. Mattia-díj (aRoche Molekuláris Biológiai Intézet-től)
  • 1994 Hans Sigrist-díj
  • 1995 Charles A. Dana-díj
  • 1996 Ciba-Drew-díj
  • 1998 Rosenstiel-díj
  • 1998 Passano-díj az orvostudományi kutatásokért
  • 1998 a General Motors Rákkutató Alapítványának Alfred P. Solan Jr.-díja
  • 1999 a Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díja
  • 2000 Paul Ehrlich- és Ludwig Darmstaedter-díj
  • 2000 Segerfalk-díj
  • 2000 March of Dimes-díj a fejlődésbiológiai kutatásért
  • 2000 Louisa Gross Horwitz-díj
  • 2000 Charles-Leopold Mayer-díj (Francia Tudományos Akadémia)
  • 2001 Bristol-Myers Squibb-díj a különleges neurobiológiai eredményekért
  • 2001 az Amerikai Genetikai Társaság érme

1991-től tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának

Családja

[szerkesztés]

H. Robert Horvitz 1970-ben házasodott össze Patricia Fosterrel, akivel az egyetemen ismerkedett meg, de 1983-ban elváltak. 1991-ben feleségül vette Martha Constantine Paton neurobiológust és 1993-ban megszületett közös gyermekük Alexandra Constantine Horvitz.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  2. ↑ a b NNDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  3. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  4. ↑ Leo van de Pas: Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2021. május 1.)
  5. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 1.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H._Robert_Horvitz&oldid=27258720”