Ugrás a tartalomhoz

Heinz Fischer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinz Fischer
A Második Osztrák Köztársaság 8. szövetségi elnöke
Hivatali idő
2004. július 8. – 2016. július 8.
ElődThomas Klestil
UtódAlexander Van der Bellen

Született1938. október 9. (86 éves)
Graz
PártOsztrák Szociáldemokrata Párt

SzüleiEmma Maria Fischer
Rudolf Fischer (Politiker, 1908)
HázastársaMargit Binder
Foglalkozásjogász
Iskolái
  • Bécsi Egyetem (1956–1961, állam- és jogtudományok doktora, jogtudomány, államtudomány)[1]
  • Innsbrucki Egyetem
Vallásagnoszticizmus

Díjak
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (2007. április 17.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1995)
  • Ehrenring des Landes Steiermark
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2006. június 6.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (2007)
  • Grand Cross with collar of the Order of Vytautas the Great
  • Grand Cross of Royal Norwegian Order of Merit (1996. július 1.)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry (2005. január 31.)
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword (2009. július 23.)
  • Fehér Oroszlán-rend nagykeresztje lánccal (2009. május 14.)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Grand Collar of the Order of the Andes' Condor (2015)
  • Sztara Planina Érdemrend (2016. március 31.)
  • a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora (2008)
  • Bécs város díszpolgára (2017)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2014. március 5., Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke)
  • Golden Medal of Freedom (2004. június 12.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinz Fischer témájú médiaállományokat.

Heinz Fischer (Graz, 1938. október 9.–) osztrák szociáldemokrata politikus. 2004-től 2016-ig az Osztrák Szövetségi Köztársaság elnöke (Bundespräsident).

Élete

[szerkesztés]

A stájerországi Grazban született. Az érettségi után a Bécsben jogot tanult, amelyből 1961-ben szerzett doktori fokozatot. A politizálás mellett, az innsbrucki egyetem politikatudomány tanára.

Fischer 1971-től parlamenti képviselő, több ízben az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) frakcióvezetője. 1983 és 1987 között kulturális miniszter Fred Sinowatz kormányában. 1990-től 2002-ig a parlament alsó házának elnöke (Nationalratspräsident).

2004. április 25-i elnökválasztáson a szociáldemokraták jelöltjeként 52,39%-os eredménnyel választották meg Ausztria 8. szövetségi elnökének (legfőbb riválisa Benita Ferrero-Waldner volt).

Beiktatása, 2004. július 8-án, 2 nappal hivatali elődjének, Thomas Klestil-nek a halála után történt. Első hivatalos külföldi útja elnökként, a hagyományokkal ellentétben nem Svájcba, hanem Magyarországra vezetett.

A 2010. április 25-én tartott közvetlen elnökválasztáson hatalmas fölénnyel, a szavazatok 79%-ával hat évre újraválasztották.[2] (Riválisa a szélsőjobb által támogatott Barbara Rosenkranz volt.)

Fischert gyakran nevezik kissé pejoratív értelemben Berufspolitiker-nek („hivatásos politikus”), akinek állítólag soha nem volt közvetlen kapcsolata a való világgal. Kritikusai szemére vetik, hogy túlságosan megalkuvó, nem vállalja fel a konfliktusokat olyan esetekben sem, amikor pedig szükséges lenne. Mindezen jellemzői ellenére Ausztria egyik legnépszerűbb politikusa. Politikai példaképe: Bruno Kreisky, egykori osztrák kancellár.

Hobbija a természetjárás (évek óta vezető tisztséget tölt be osztrák természetbarát szervezetekben) és főképp fiatalabb korában lelkesedett a hegymászásért.

Felesége Margit (1968 óta), akitől egy lánya (Lisa) és egy fia (Philip) született.

Magyar kitüntetései

[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dr. Heinz Fischer (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2004. július 8. [2016. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  2. Heinz Fischer újabb hat évig lesz osztrák államfőOrigo, 2010. április 26.

Források

[szerkesztés]


Elődje:
Thomas Klestil
Utódja:
Alexander Van der Bellen